Roman és Martina a lányaik nevelése során a baráti körükből, az internetről és a szakirodalomból merítettek inspirációt. Kezdetben különböző problémákkal szembesültek. Amikor megpróbáltak új elemeket bevezetni a nevelésükbe, azt tapasztalták, hogy nem minden működik úgy, ahogyan kellene.

A próbálkozás és a tévedés arra ösztönözte Martinát és Romant, hogy tudatosan közelítsenek Julinkához és Sofiához. Rájöttek, hogy mindegyik lánynak saját személyisége és igényei vannak, amelyek figyelmet és tiszteletet igényelnek.

A szülők a közös rituálékon keresztül harmonikus kapcsolatot és kommunikációt alakítanak ki. Az esti altatódalok tejjel és dalokkal segítik Sofit és Julit is a békés elalvásban.

Martina és Roman megtanulták, hogy nem szabad sietni. A lassítás és a megállás lehetővé teszi számukra, hogy több időt töltsenek a lányaikkal, és minden közös pillanatot élvezzenek. Roman azt mondja: „A családi rituálék olyan tevékenységeket hoznak számunkra, amelyekkel szünetet tarthatunk a munkában. Olyan dolgokat csinálunk a gyerekekkel, amelyeket fiatalabb korunkban is csináltunk. Úgy szórakozunk, ahogy a gyerekek szórakoznak…“